Néveredet

ecsedEcsed neve először az 1220-ban írott Váradi Regestrumban bukkant fel, EUCHETII alakban: „pristaldo Zomoy de villa Euchetii.” Az „Ecsed faluból való pristaldus” (poroszló, perbeidozo) említéséből a kutatók arra következtettek, hogy Ecsed központi szerepet töltött be, és kivált a környék többi települése közül. A Nagyecsed elnevezést csak az újabb korban használták, a régebbi iratokban egyszerűen Ecsednek hívták (Euched, Efhied, Eczied, Eozet). A korábbi község – ma város – hivatalos neve Nagyecsed, de lakosai és a környező települések lakói gyakran Ecsed alakban használják. A régi község neve puszta személynévből alakult ki. A személynév az ecs-öcs, „fiatalabb testvér ” – d képzős származékból áll. A nagy jelző megkülönböztető szerepű volt, mert a település szomszédságában állt a ma már régen elpusztult Kisecsed falu. A Kisecsed szó ma már beleolvadt a beszédbe, csupán egy községrészt jelent, mely helyén lehetett az egykori falu.

A Honfoglalás idején Tas vezér földvárat készíttetett a jelenlegi Sárvári dombon. A földvárra később, a XI. században a Gut-Keled nemzetség kolostort építtetett, melynek maradványai a mai napig megtalálhatóak.

„Ez (ti. Sárvár) az ecsedi várhoz közel dél felől a láp között régi romladékokban mai napig is fennáll, mely most élő emberek emlékezetire csak 1794.-dik esztendőben mutatta ki magát legelébb, amidőn a mód nélkül való szárazság miatt a nádas láp körülötte leszállott s máig sem vesztette el Sárvár nevezetit.”

A legelső írás, amely Ecsedről megemlékezik, 1217-ből való. A Sárvár létezéséről Anonymus feljegyzései is tanúskodtak. Nagyecsed település valószínűleg belőle indult ki. A Sárvár hamar kicsinek bizonyult, terjeszkedni kellett, ám a hatalmas kiterjedésű láp csak a kiemelkedő földrészeken adott lehetőséget a terjeszkedésre. A megoldást a közelben lévő négy szigeten 1353-ban megkezdett és kibővített építkezés biztosította. A szigeteket összekötve alakult ki a hajdani Ecsedi vár, melynek megépítésére I. Károly 1334-ben adott engedélyt a Gut-Keled nemzetségből származó Báthori családnak, akiknek a település hosszú ideig a nagy birtokközpontja volt.

A Báthori család Ecsedet fontos állomásnak tekintette, így folyamatosan biztosította a település központi szerepkörének, önkormányzatiságának erősödését.

A XV. század végére a vármegye egyik legfontosabb erőssége lett. Erre az időszakra esik Ecsed történetének talán legjelentősebb dátuma 1490, amikor Báthori András a község lakosságának szabadságlevelet adott, amelyet Ecsed mezővárossá való fejlődése alapjának tekintik.

Ecsed Virágkora

ecsed2A XVI. Században Ecsed és a vár nagy szerepet játszott az erdélyi fejedelmek és a király közötti harcokban. Lakói körében főként az országbíró Báthori István és családja hatására tért hódított a reformáció, amely hosszú időre szinte kizárólagos vallási tanná vált.

Ecsed virágkorát – Báthori István fogadott fia – Báthori Gábor színre lépésével érte el. A birtok ekkorra már igen nagy kiterjedésű volt; egy vár, három város – Majtény, Gyarmat és részben Meggyes – és 80 falu, 6 vármegye tartozott hozzá. Az új tulajdonos – a későbbi erdélyi fejedelem – 1608-ban kiadta Ecsed nagy szabadalomlevelét. Ebben városnak, illetve mezővárosnak (oppidum) nevezte. A lakókat korábbi szabadalmaikban megerősítette, és új, részleges hajdúszabadalmakkal ruházta fel. Ezzel az ecsedieket szabadmenetelű parasztpolgári állapotba helyezte.ecsed3

Báthori Gábor meggyilkolása után a vár és az uradalom először a kincstáré lett, majd 1619-ben Bethlen Gábor erdélyi fejedelem foglalta el, és az 1624-es bécsi békével a tulajdona lett. Fontos volt számára a vár, hiszen 1621-ben Ecsedre vitette, és ott őriztette a Magyar Királyi Koronát. Tiszteletben tartotta Ecsed szabadalmait, és a várat folyamatosan erősítette.

Bethlen Gábor legnagyobb sikereit – Ecsed vonatkozásában is – társadalmi téren érte el. Jelentősen növelte az ecsediekben a mezővárosi polgári öntudatot, amit meggyőződéses hívő emberként az ecsedi református egyház bőkezű pártfogolásával is gyarapított. Méltán nevezi őt Barcza János „református fejedelemnek”.

Halála után az uradalom öccsére, Bethlen Istvánra szállt. A „Bethlenek” jó gazdának bizonyultak. Irányításuk alatt Ecsed sokat fejlődött és tényleg a virágkorát élte. I. Rákóczi György rendben vehette át tőlük a várat, az uradalmat a várossal együtt. Erre 1645-ben került sor. Mindent összevéve I. Rákóczi György birtoklása jó hatással volt Ecsed mezőváros életére.

Földesurassága végül is a mezővárosi lét, a társadalmi kötődések megerősödését szolgálta. Az ecsediek azt kapták meg tőle, amit kívántak, aminek a megtartására ekkor már közel két évszázada törekedtek. Fiával, II. Rákóczi Györggyel feleségül vetette a Báthori család utolsó, de dúsgazdag leszármazottját, Báthori Zsófiát.

II. Rákóczi György halálával Ecsed fénykorának vége szakadt. Ecsed története ekkor levált Erdély történetéről. Ecsed az özvegy fejedelemasszony, Báthori Zsófia kezébe került. Első lépése volt, hogy fiával, I. Rákóczi Ferenccel együtt áttért a katolikus egyházba és teljes erejével az ellenreformáció szolgálatába állt. Ez azzal is együtt járt, hogy császár-pártivá vált. 1661-ben az ecsedi egyház és iskola minden jövedelmét, amit az uradalomtól kapott, elvette. Ecsed életében is a város és az egyház szerves egységet alkotott, minden az egyházat ért támadás a város egészét érte. A régi ecsedi templomot, a parochiát és az iskolát elfoglalta és elvette. A fejedelemasszony kegyetlenségét még közvetlen környezetbe is túlzásnak vélte. Nem értett vele egyet fia I. Rákóczi Ferenc és menye Zrínyi Ilona sem. Zsófia fejedelemasszony semmibe vette Ecsed városi- mezővárosi privilégiumait, és tevékenységét az önkormányzat mellőzésével, annak rovására, kárára folytatta. Életében viszont mennykőként csaphatott a Wesselényi-féle összeesküvés felfedezése, melybe fia, I. Rákóczi Ferenc is belekeveredett. A császári udvar hamar lecsapott az összeesküvés résztvevőire. Báthori Zsófia megtett mindent fia megmentéséért. Az ecsediek, kihasználva a szorult helyzetet, kéréssel fordultak Zsófiához, fiához és menyéhez. Kérték, hogy biztosítsák Ecsed privilégiumait és adják vissza a templomot, az iskolát és mind az egyház, mind pedig az iskola javait, biztosítsák jövedelmeit. Az ecsediek ígéretet kaptak a kérések teljesítésére, azonban a teljesítés elmaradt. Az ecsedi templom és iskola ügye még 1687-ben is ott szerepelt a pozsonyi országgyűlés panaszai között. Nem volt békés a helyzet ecseden miután Báthory Zsófia átadta a várat a császárnak. A várba beengedett német katonaság örökös civakodásban élt a lakossággal. Némi megnyugvást talán Báthori Zsófia halála, illetve a Thököly Imre-féle szabadságharc hozhatott 1680-ban, majd a Rákóczi Szabadságharcban fontos hadtáp központja volt a kurucoknak. II. Rákóczi Ferenc nagy jelentőséget tulajdonított az Ecsedi- várnak, amit 1708-ra teljesen felújítatott és megerősített. Ezzel egy időben az ecsedieknek kiváltságlevelet is adott. A szabadságharc bukásával és a vár lerombolásával Ecsed történetének fényes „virág-szakát” le is zárhatjuk.

„Az úrbéri per”

1776. január 19-én indult meg a per gróf Károlyi Antal ellen Szatmár vármegye törvényszéke előtt az úrbéri per. A perben az első ítéletet a Szatmár megyei törvényszék a Helytartótanács 1776. augusztus 12-én kelt rendelkezésére hivatkozva hozta meg, kimondva, hogy az ecsediek által bemutatott kiváltságlevelek közül a legutolsó, a II. Rákóczi Ferenctől kapott a legfontosabb, amely minden korábbi kiváltságolást – ha hivatkozik rá, ha nem – magába foglal. Az ítéletben arra az álláspontra helyezkedtek:

„hogy mivel Ecsed vára elpusztult és a várszolgálatok megszűntek, tehát kötelességet nem teljesítenek: az addigi jogaik is elenyésztek, és mivel saját vallomásuk szerint Ecsed határában némi csekély rétecskén kívül semmi földjük nincsen, házas zselléreknek nyilváníttatnak és úrbéres zsellér szolgálatot teljesíteni köteleztetnek, vagyis házhelyenként 1 forint füstpénzt fizetni és 18 gyalognapot földesuruknak, gróf Károlyi Antalnak szolgálni tartoznak, annyival inkább, mert a földesurassággal szerződni nem akartak.. „

Az ecsediek nem fogadhatták el ezt az ítéletet, s fellebbeztek. Ezzel a fellebbezéssel indult el Ecsed életében az a híressé, sőt inkább hírhedté vált úrbéri per, mely száz éven át tartott.
Az ecsediek fellebbezését 1780. január 17.-én tárgyalta Szatmár megye törvényszéke és másodszor is kimondta, hogy „Nagy – Ecsed mezőváros lakosai, mivel a földes urasággal szerződni s az 51 krajcár fizetésén kívül semmi egyéb úrbéri szolgálatot teljesíteni nem akartak, a földes uraság által olyan eljárásban részesítendők, mint az úrbérileg szabályozott többi házas zsellérek.” Az ecsediek azonban továbbra sem nyugodtak bele az ítéletbe. Egy-egy ítélet megfellebbezésekor mindig új tényezőkkel álltak elő, hogy a per egyáltalán folytatódhassék. A per folytatásával az ecsediek egyre inkább elszegényedtek és el is szigetelődtek. Ráadásul a hosszan elnyúló per miatt Ecsed kezdett népszerűtlenné válni a kisebb-nagyobb hatóságok, a környezete előtt. 1840-ben a per tovább folyt, az ecsediek a királyt keresték meg ügyükben. 1847 és 1849 között, a forradalom és szabadságharc ideje alatt a pert nem lehetett folytatni. Különben is a 48-as törvények kimondták a jobbágyfelszabadulást, ami gyökeres változásokat eredményezett. Az uradalom így belátta, hogy meg kell egyeznie az ecsediekkel és ezért, amikor a pert 1853-ban újrakezdhették, az uradalom egy méltányosnak mondható megosztási tervvel állt elő. Az úrbáriális per ezzel véget ért és „elkülönítési perként” folytatódott tovább. Az ecsediek ugyanis nem voltak hajlandóak az uradalom ajánlatát elfogadni, újabb és újabb területek átengedését követelték. Amikor 1875. május 20-án az ítéletet ki akarták hirdetni, és a határvonalakat meghúzni, az ecsedi nők megtámadták a deputációt és az azt kísérő katonaságot, ezzel megakadályozva az ítélet kihirdetését. Végül hosszas tárgyalások után 1877. február 17-én elkészült a peregyezség, amit 18-án kölcsönösen elfogadtak. Ecsed megnyerte ugyan a pert, de elvesztette mezővárosi jogállását. Azt a jogállást, amely képes volt hosszú évszázadokon át együtt tartani a lakosságot.

A község újkori fejlődését elsősorban az Ecsedi-láp 1898-ban végrehajtott lecsapolása indította meg, ami lehetővé tette a földművelési terület megnövekedését. Jelentős fejlődés eredménye az állami iskola bővítése, három új általános iskola, orvosi rendelő, tűzoltószertár és pályaudvar építése. Az 1920. június 4-én aláírt trianoni békeszerződés eredményeként a központi szereppel rendelkező Ecsed határközség lett, ami azzal a következménnyel járt, hogy a települést is menekülők serege szállta meg, akaratlanul is fokozva a megélhetés, az érvényesülés nehézségeit. A második világháborúban azonban Nagyecsed is sokat vesztett. A hősi halottakon kívül sokan el is vándoroltak.

A község jövőjét nagymértékben befolyásolta az 1928-ban felépített – ma is működő – villamos áram termelésére alkalmas szivattyútelep, mely településünk műemléke.
További fejlődést az 1945 utáni földreform jelentett. A szorgos ecsediek munkájának köszönhetően elindult a fejlődés. Kis- és középbirtokosság kialakulása volt tapasztalható. Ezt a folyamatot azonban megtörte az 1952-es államosítás, de nem sokáig.
A nagyközség 1956 után fejlődött eddigi története során a legjelentősebb mértékben. Ekkor érte el legmagasabb lélekszámát, számos magánház és középület készült és felépült a református egyház második temploma is. (Az első 1863-ban épült.) 1955-ben a mozi korszerű épülete is elkészült. Több üzlet nyílt, áruház épült és fejlődtek a művelődés feltételei is. Bővült az általános iskola, és 1965-ben gimnáziummal gazdagodott Nagyecsed. Ekkor épült a művelődési ház, amiben elhelyezték a már korábban létrejött községi könyvtárat. Az 1960-ban végrehajtott mezőgazdasági kollektivizálódás újabb nehézséget okozott, de a település ismét megpróbál talpra állni, így lassú, de állandó fejlődés tapasztalható 1980-ig. E korszak legjelentősebb vívmánya a megépített vízerőmű 1981-1982-ben történt üzembe helyezése volt. Ez lehetővé tette, hogy 800 lakást kapcsolhassanak be a vezetékes vízhálózatba. Az ezt követő időszakban a döntően mezőgazdasági jellegű település sorsát alapvetően meghatározta az egyetlen komoly munkáltató, a TSZ gazdálkodása.

Nagyecsed Újra Város

A település elhanyagoltnak, mellőzöttnek érezte magát a történelem során. A hátrányos helyzetből a kivezető utat a várossá válásban vélték felfedezni. Az a tény, hogy a lakosság létszáma magas volt, még közelebb hozta a várossá fejlesztés gondolatát. Bár tisztán látták az ecsedi lakosok, hogy sok minden hiányzik ahhoz, hogy a község várossá lehessen, de azt is látták, hogy számos, Ecsednél kevesebb lakossal bíró település megkapta ezt a címet.

1990-ben a demokratikusan választott önkormányzat a település fejlesztését, megtartó erejének fokozását tűzte ki céljául. Ennek érdekében jelentős infrastrukturális beruházásokat hajtott végre, gáz-, telefonhálózat kiépítése történik meg. Fejlesztésre kerül az intézmények színvonala, az úthálózat.

Több intézménye további 7-10 település lakosságának végez igazgatási feladatokat, szervez kereskedelmi ellátást, és nyújt szolgáltatásokat, amelyekkel megalapozta és felerősítette egy magasabb szintű közigazgatási szerepkör elnyerésének reményét. Elérkezett az idő arra, hogy a többéves mezővárosi múltat magáénak tudó település hagyományai és értékei iránti tiszteletből, a magyar városok sorába emelkedjen.

Nagyecsed önkormányzata 1994-ben adta be elsőként a várossá nyilvánítást kérő pályázatát. Az előírt követelményeket ekkorra a település teljesíteni tudta, mégsem ítélték meg az áhított címet számára. Az önkormányzat ismételten pályázatot nyújtott be és szinte váratlanul érte a jó hír, hogy Nagyecsed 1997. július 1-én, több száz év után újra város lett.

Alapvető infrastrukturák közül teljeskörűen megoldott a gázellátás, az ivóvízellátás, és a távközlési ellátottság.

Megoldott a szervezett szemétszállítás és kezelés. A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében megvalósuló hulladéklerakó fejlesztési program keretében Nyíregyháza és Kisvárda mellett Nagyecseden épül egy korszerű, a környezetvédelmi normáknak mindenben megfelelő térségi hulladéklerakó.

A város részese egy regionális ivóvízminőség-javító programnak, melynek eredményeként az ivóvíz minősége mindenben megfelel majd a legszigorúbb EU-s előírásoknak.

Persze a városi cím rengeteg feladatot, munkát von maga után. A települést folyamatosan fejleszteni kell ahhoz, hogy méltó legyen az elismeréshez.

Nagyecsed 4 környező településsel együtt –hosszú évek próbálkozása után- eredményesen pályázott szennyvízberuházásra, így várhatóan 2011-ig ez az infrastruktúra is elérhető lesz az itt élők számára.

A városnak egyre többet kell foglalkozni a városias kép kialakításával. Ennek jegyében sikeresen szerepelt a város egy városközpont-rehabilitációs pályázaton, melynek eredményeként megújul a város központi része, és új városháza is épül.

Fontos a város működése szempontjából az intézményhálózat további fejlesztése, bővítése. Pályázatot nyújtottunk be a bölcsőde és az iskola teljeskörű rekonstrukciójára, valamint kész pályázati anyaggal rendelkezünk új óvoda építésére. Joggal remélhetjük, hogy ezeken a pályázatokon is sikeresen szerepel a város.

Megszakítás